2017. október 30.

Emlékezünk

Közeledik Mindenszentek és Halottak napja. Régi szokásunk szerint végig járjuk a temetőket. Gyertyát gyújtunk és virágot viszünk a szívünknek még mindig oly kedves, eltávozott szerettinknek. Emlékük soha nem halványul el, örökké bennünk és velünk élnek.
S, ahogy a szólás mondja, addig nem hal meg senki, amíg van, aki emlékezzen....
Emlékezük....

/Kép:internetről/

2017. október 16.

Andre Rieu

 
 
 
 

2017. október 11.

Egy szép gondolat....

 
"Amikor még kicsik voltunk, együtt játszottunk a levélbe borult nyári fák alatt; pitypangot szedtünk a mezőn, hogy hazavigyük; egész nap rúgtuk a port az árnyas ösvényeken, dagasztottuk a sarat, élvezettel szórtuk egymásra az őszi leveleket. A kor nem aggasztott bennünket. Az évszakok rendre elhozták ajándékaikat, és nem éreztették velünk, hogy az idő nem múlik nyomtalanul felettünk. Ám a fák közben kidőltek, a mezők és a poros ösvények nyomtalanul eltűntek. És mi lassan elérkeztünk életünk deléhez. Sétálj velem egyet és beszélgessünk el az elveszett időkről, melyek oly élénken élnek emlékeinkben, melyeket szívünk mélyén őrzünk! Az élet most is szép, csak immár más világban élünk, és felismerjük egymás szemében a még mindig bennünk lakozó gyermeket, és elmosolyodunk, mert tudjuk, hogy semmi fontosat nem veszítettünk el útjaink során."
/Pam Brown/
 
 
 
 

2017. június 18.

Szépség, jóság, igazság


Egy könyvből idézek.
Írója: Bodnár Lászlóné, címe: "Szépség, jóság, igazság".

Az úgynevezett égi mosoly varázsa a benső világ összhangjában és tiszta szellemi kapcsolatokban születik mindig újjá azoknak az arcán, akik már benne élnek az egyetemes élet harmóniájában. Megmerevednie nem szabad, mindig újjá kell születnie, hogy mély és igaz, égi maradjon, mert mélység és igazság az a forrás, melyből a szépség varázstündére – bukkanjon elénk bármely területen – az erejét meríti.

A szeretet művészei úgy játszanak a lélekhúron, hogy az életösszhangba illeszkedő, egységet alakító meleg hangokat hívják elő, és így csendesítik el az elválasztó, egységbontó zörejeket.

Mert hiába ülünk a nagy folyó partján, és horgászunk apró, vagy halászunk nagy és még nagyobb halaira, és ujjongunk az igazság egy-egy megízlelt cseppjének; nem ízlelhetjük benne az egészet, míg vizébe nem vetjük magunkat, hogy áthasson és megtisztítson, és magunk is egy cseppjévé válva elteljünk lényegével.

Fejlődésünk minden állomásán és kivétel nélkül minden lélek számára az igazság az a bűvös fénypalást, amelyben – mint test a meleg fürdőben – megnyugszik, feszültségei megoldódnak. Csak az igazság elképzelése más, és keresésének vannak változatai „az én igazságomtól”, melyért kemény harcot folytatunk, „az igazságig”, amelyik békességet adón mindenkié.

Az igazság tűz, mely hevít, az igazság víz, mely hűsít, kő, mely a földre nyom, szárny, mely az égbe visz.
Az igazságban való hit az élő hit maga.
Háborgó tenger fölött világító fáklya a harcos léleknek.
Hegycsúcsról messze távlatokat beragyogó napfény a bölcsnek.
Kristálytemplom, melyben áldozik a megigazult lélek.

A szépség varázsa nyomán támadt csend és béke összekapcsol és egyesít mindazokkal, akik ugyanannak a szépségnek a hatása alatt állnak; és mennél inkább égi, vagy éppen mennyei szépség az, aminek a varázsa körülöleli a lelket, egyesítő hatása annál szélesebb körű, befogadó képessége annál teljesebb, és bizonyítja, hogy a szépség is a szeretetnek a megnyilatkozása.

Minden szépség a legteljesebb tartalomnak, az összhangnak a formai testet öltése, de benső kapcsolatba kell kerülnie velünk, hogy tartalmára ráérezzünk – sőt, hogy általunk is újabb tartalmat nyerjen. A szépség varázsa ugyanis tágítja a lélek dimenzióit, finomítja érzékelését, de – csodálatos kölcsönhatásban – a szellem mindazt, amit belőle a szépség kivált, visszasugározza a szépségre, és ezzel mintegy táplálja, hevíti azt.

Mert minden szépség szeretetben fogant alkotásoknak, szeretetből létrejött jelenségeknek és szeretetet sugárzó magatartásoknak a varázsa, ahogy a természet szépsége Isten végtelen szeretetének, nagylelkű jóságának a kicsendülése. Ezért minden szépség – minél magasabb rendű harmóniából származik, annál inkább – a szeretet örök tanító erejével nevel és emel.

A jóság varázsa is megcsendesít, a jóság varázsa is csodálatra gerjeszt, de azon túl is a jóság átjárja a lélek minden erőit és feloldja őket. A jóság meghatottá tesz, mert benne jelentkezik legnyilvánvalóbban és leplezetlenebbül önmagát nyújtva a szeretet.

A szépség – minthogy eredmény – váratlanul ragyog elő, a jóság állandó önmagunkkal vívott küzdelmeken keresztül izmosodik; szűkös én világunk határőreivel, kicsinyes, kapzsi, önző, kényelmes, elfogult, szűklátókörű erőivel vívott párharcok árán jut szabadsághoz, és emelkedik győzedelmesen, egyre gyakrabban, mind nagyobb területen az ellenségei fölé.
Mert a fejlődés hármas állomását az anyagi segítésen, a lelki, spirituális megértésen, az életszentség transzcendens, végső fokon minden élet- és lélekmozdulást átható jóságig meg kell járnia.

A jóság szava azonban mindenki számára külön csendül, egyéni hangzást vesz föl, mert a jóság a lélekzárak égi kulcsa; és árnyalati különbségekkel, finom hajlatú eltérésekkel, de külön kulcsa van minden léleknek, és anélkül a különbség nélkül nem nyílik meg a jóság hatására.

Mert ha a szépség a lélek összhangja, a jóság a lélek melege, hőfoka.
A meleg kitágítja a lélek térfogatát, és táguló határaival eléri a rajta kívül állók benső világát, és ebből a találkozásból, ebből a közelségből a lélek azonosságának melege sugárzik a másik felé.

2017. április 14.

Húsvét

                                 Kellemes Húsvéti ünnepeket kívánok!


2017. április 4.

Vavyan Fable idézet


Egyik kedvenc írónőm Vavyan Fable. Tőle hoztam egy idézetet:

"Ott, ahol rossz van, jónak is kell lennie. E két pólus nélkül nem létezne egyensúly. Nem az a dolguk, hogy kiirtsák egymást, ugyanis összetartoznak, miként a tűz és a víz, a föld és az ég, a hideg és a meleg."


2017. március 27.

Nehéz napok után

Elmúlt végre a tél és kitavaszodott.
Élvezem a jó időt, a kertet, a természet csodáit.

Sajnos az Új év ott folytatódott számomra, ahol véget ért az ó esztendő. Betegápolás, betegen. Nagyon nehéz időszakon vagyok túl mind fizikálisan, mint szellemileg is megviselődtem. Az állandó 24 órás készenlét bizony megbosszulta magát. Pedig, azt gondoltam, hogy én mindent elviselek és minden nehézséget kibírok. Hát tévedtem.
Egy időskori demenciában szenvedő, közel 90 éves beteget ápolni, teljesen és tökéletesen ellátni a nap 24 órájában, bizony nagyon nehéz, embert próbáló dolog. Minden igyekezetem ellenére, több év után, mostanra odáig jutottunk, hogy kevés lettem. Ilyen állapotú beteg már szakgondozást igényel. Tehát kénytelen kelletlen intézeti ápolás vált szükségessé.

Talán most már egy kicsit fellélegezhetek az állandó igénybevétel alól. Most már többet tudok a családommal is törődni, ki tudok menni a természetbe, el járhatok bevásárolni, találkozhatok és beszélgethetek emberekkel, ismerősökkel. Erre évek óta nem volt lehetőségem. Most már jut rá időm. Remélem, hogy idővel magam is jobban leszek. Eltűnik a depresszió, az állandó feszültség és a fizikális igénybevétel is csökken.
Több időm jut nézelődni az interneten. Ismerősök és ismeretlen bloggerek blogjait olvasni, szakoldalakat böngészni, e könyveket olvasni, stb. stb.
Szükségem volt már erre. És az írásra még inkább.
Remélem, hogy a nehézségek után már csak jobb napok jöhetnek. Ennek reményében mondom, hogy akár hogyan is van, mégis csak szép a világ!

Kellemes, szép tavaszi napokat kívánok kedves olvasóimnak!

2016. december 24.

Karácsony



Békés, boldog, szeretetteljes Karácsonyi ünnepeket és
sikerekben, egészségben gazdag,
boldog Új Évet kívánok!