2018. augusztus 3.

Napjaim


Tombol a nyár!
Szeretem ezt az évszakot, de a kánikulát nem tudom elviselni. Már-már gyűlölöm a nagy forróságot. A vízparton persze nagyon jól el lehet viselni, de tőlem minden vízpart messze van.

Teszem a mindennapi dolgaimat, már, amikor képes vagyok tevékenykedni a rekkenő forróságban.
Sok gyümölcsöt tettem el befőttnek és levárnak, az uborka, savanyúság is üvegekben sorakozik a kamra polcain. Jó végig nézni a sok szép finomságon és tudni azt, hogy általam, az én munkám eredménye képpen kerültek oda.

Mostanság a nagy meleg elől visszavonulva a hűs szobába, sokat olvasok. Felfedeztem újra az olvasás szépségét és örömét.
Kirándulni keveset jártunk és főképpen a nagy meleg miatt. Azért egy jó párszor végig sétáltuk Esztergom utcáit és a város környékét.
Hajó kirándulást szerveztünk magunknak Visegrádra és megmásztuk a hegyet fel a várhoz. Fentről, a várból nézve csodálatosan szép a Dunakanyar. Pompás a táj.
Jól elfáradtunk, de ennek ellenére nagyon szép és emlékezetes élmény marad ez a kirándulás.
 

Kép forrása: Google.hu

 

2018. június 10.

Merj álmodni


"Merj álmodni, mert az álmok álmodói meglátják a holnapot.
 Merj kívánni, mert a kívánság a remény forrása, s a remény éltet bennünket.
 Merj nyúlni olyan dolgokért, amit senki más nem lát.
 Ne félj olyat látni, amit senki más nem lát.
 Higgy a szívedben és saját jóságodban, mert ha így teszel... Mások is ezekben fognak hinni.
 Higgy a csodában, mert teli van vele az élet.
 De ami a legfontosabb, hogy higgy önmagadban, mert odabenn a lelkedben rejtőzik
 A Csoda, a Remény, a Szeretet és a Holnap Álmai."
 (Ron Cristian)


2018. május 10.

Búcsúzás



Elmúltak a tavaszi ünnepek.
A lelkem már az ünnepekkor is szomorú volt, a nagy bajt látva, megélve, és utána még inkább azzá vált.
Az elmúlás mindig szomorú dolog. Még szomorúbb dolog akkor, ha valaki olyan embert veszít el, akiből csak egyetlen egy létezett. Aki nem pótolható senki mással sem.
Nekem az újabb ünnepnap, az Anyák napja, nagyon szomorú és nehéz volt.
Életemben most először nem tudtam virágot adni az Anyukámnak.
Nem tudtam sok boldogságot és szép, boldog, hosszú életet kívánni.
Már nem tudtam átölelni, mint eddig mindenkor.
Anyák napja előtti napon kísértük utolsó útjára. Amit kívánni tudok Neki, mindössze annyi, hogy nyugodjék békében!
Azt mondják nekem, hogy legyek erős, mert az élet meg tovább. Igen, az élet megy tovább és én a szerető családom körében erős akarok maradni, hogy minél tovább gondolhassak a Szüleimre, sok szeretettel és hálával.


2018. március 30.

Húsvét

 
 

2018. március 25.

Hol jársz?


Elegem van már a szürke, nyirkos, hideg télből!
Várom a tavaszt, a kellemes, szép időt, de sajnos sehol nincs még.
Elmegyek, megkeresem és elhozom!:-)


2018. március 3.

Egy gondolat mára

Figyeljünk oda, mit mond a gyermek, akit a lelkünkben őrzünk. Ne szégyenkezzünk miatta. Ne hagyjuk, hogy féljen attól, hogy egyedül marad, és nem hallgatjuk meg. Engedjük meg, hogy egy kicsit ő vegye a kezébe életünk irányítását. Ez a gyermek tudja, hogy minden nap más, mint a többi. Hadd érezze újból, hogy szeretjük. Tegyünk a kedvére - akkor is, ha ez azt jelenti, hogy olyasmit kell csinálnunk, amit nem szoktunk, és akkor is, ha ez mások szemében ostobaságnak tűnik. (...) Ha meghalljuk a lelkünkben lakozó gyermek szavát, újra csillogni fog a szemünk.
/Paulo Coelho/


2018. február 25.

Tél végi gondolatok

Régen írtam megint. Nem is tudom, hogy miért van ez így mostanság velem. Rá sem ismerek a régi önmagamra. Igaz, hogy minden nap találok magamnak bőségesen elfoglaltságot és este fáradtan zuhanok az ágyba. Az olvasást is hanyagoltam egy ideje, pedig szeretek olvasni.
No, mindegy, talán majd eztán a számítógépre is jut egy kicsit több időm.

Hamar elmúltak az ünnepek. Mintha csak a múlt héten lett volna Karácsony és immáron február végén járunk. Persze az ünnepeknek azért mégsem lett vége az Új évvel, mert januárban és februárban ünnepli családom tagjainak nagy része a születésnapokat. Nagyon szeretem ezeket a szép alkalmakat, mert ilyenkor biztosan mindannyian együtt lehetünk. Ritka szép pillanatok. Akár a Karácsony.

Sajnos a hó elmaradt az idén, pedig nagyon vártam. Felénk csak egy kevéske hullott és még azon napon el is olvadt. Nagyon hiányzik. Szeretem, szeretek nagyokat sétálni a hóesésben, szeretem, mert, ha esik, gyönyörű a táj. A szép fehér lepel eltakar minden port, piszkot, szürkeséget, s csak a tisztaság, a nyugalom árad.
Sajnos a hó nem hallgatott rám, illetve a kívánságaimra. Nem baj.
Talán már közel jár a tavasz és nem sokára, kárpótolva az elmaradt hóért, elkápráztat minden szépségével.


                                                          /Kép forrása: idokep.hu/

2017. december 24.

Karácsony

Boldog Karácsonyt, kellemes és békés ünnepeket kívánok!